Ma végre megnyílt a Pottermore, szóval a mára tervezett tanulás elnapolva, egyszerűen muszáj végigjátszanom legalább az első könyvet. És ha lehetséges, akkor a továbbiakba is belekezdeni.
Egyszerűen fantasztikus, nagyon oda vagyok érte. Csak egy kicsit kellemetlen, hogy angolul kell mindent elolvasni. És tényleg vannak jó kis érdekességek, de mindezt angolul elég fárasztó.
Az első igazi izgalom a pálca vásárlás. Igaz, nincsenek olyan különleges kérdések, de az ember mégis izgul, milyen pálca tulajdonosa lesz, hiszen ez az első meghatározó pont.
Ezek voltak az én válaszaim:
- Átlagos termetű
- Mogyorószín szemek
- Születésnapom páros szám
- Amire leginkább büszke vagyok a képzelőerőm
- Az elágazásnál az erdőn keresztül mennék
- (A lehetőségek közül) amitől a legjobban félek a magány
- A ládányi mágikus dolgok közül a papírtekercset venném el
Ezek alapján ezt a pálcát kaptam:
Tiszafa pálca egyszarvúszőr maggal, tíz és háromnegyed hüvelyk, meglepően suhogós (?)
Imádtam már első pillantásra, de aztán utána olvastam az anyagainak is, ami még inkább izgatottá tett.
Igaz, hogy az egyszarvúszőr a legkevésbé különleges mag, a legkevésbé hajlamos a fekete mágia felé fordulni, de a legragaszkodóbbak az első gazdájukhoz, még ha nem is voltak tökéletesek. Nem teszi különösen erőssé a pálcát (de ezt a fa anyaga kompenzálni tudja!), de depresszióba tudnak esni, ha komolyan rosszul kezelik, s így akár a mag is meghalhat, amit ezért ki kell cserélni.
A tiszafa viszont a legritkább pálcafák közé tartozik. Leginkább sötét mágiákhoz alkalmas, és párbajozáshoz, de mindenféle varázslathoz is. Elhíresült róla, hogy gyakran a fekete mágiát használók pálcájának az anyaga, de ugyanennyien voltak a fehér oldalon is. A leghosszúéletűbb fa; mikor a mágust a pálcájával temeti el, gyakran a tiszafapálca újra kirügyezik és élő faként vigyázza gazdája sírját. Annyit viszont biztosan el lehet mondani róla, hogy sosem választ középszerű vagy félénk gazdát.
Szóval egyértelműen büszke tulajdonosa vagyok a pálcámnak.
