23. nap: A könyvek vagy a filmek bármelyik része, amin sírtál?
Hogyne lett volna. Bár elég nehéz lenne mindet felsorolni. De annyi igaz, hogy a filmeken nem sírtam, hiszen tudtam, mi fog történni, és inkább azért izgultam, hogy oldják majd meg a filmben. Viszont a könyvek olvasása közben sokszor kellett a zsepi után nyúlnom.
Megsirattam a boldog befejezéseket, megsirattam Sirius halálát, Dumbledore halálánál szabályosan félre kellett tegyem a könyvet, nehogy nedves legyen a papír; percekig kellett szüneteltetnem az olvasást, és ugyanez volt Dobbynál is. Bőgtem Fawkes énekén (valami csodálatos lehet), és ahogy Fleur kiállt Bill mellett. Sírtam, mikor kiderült, hogy Tonks és Lupin végre mégis egymásra talált, és sírtam a halálukkor is. Megsirattam az "Örökké." mondatát Pitonnak, és együtt gyászoltam a Weasley családdal. És persze könnyeket hullattam a befejezésnél is. Boldog és szomorú könnyek voltak ezek egyszerre, mert örültem, hogy Harrynek végre nyugodt élete lehetett, de rossz volt, hogy mindennek véget kellett érnie. Persze ekkor még vártuk az utolsó filmeket, és mikor végre megnéztem az utolsó filmet is, akkor már a Pottermore-ra vártam, ami még mindig csak várakozás, mert az ígérttel ellentétben, nem nyitották még meg a nagyközönségnek.
Szóval igen, sírtam rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése