Nagyon fiatal voltam mikor belekezdtem az első könyvbe. Talán akkor vették meg a szüleink az első kötetet, mikor fellángolt a Harry Potter-láz az országban. Szóval elég rég volt, 9-10 éves lehettem. Annyira emlékszem az első élményekből, hogy amint elolvastam az elsőt, már kezdtem is a következőbe, és izgatottan vártam az újabb köteteket. Éppen a közös szobánkat tapétáztuk (azóta már saját szobám van, ahol ugye keveset vagyok az egyetem miatt...), és az ágyak és középre voltak tolva, én meg ott ülök, és az élménytől átitatottan Harry Pottert rajzolgatom.
Nem tartozom azok közé, akikkel a Harry Potter szerettette meg az olvasást. Én Harry előtt is szerettem olvasni, és még most is szeretek, bár sajnos az időmet sok más elveszi. Harry engem az írásra sarkallt. Rowling világa ihletett meg annyira, hogy saját történeteket gyártsak, elkezdjek másképp gondolkodni a világról, az emberekről.
Azt hiszem Harry nélkül most nem lennék itt. Lehet nem kezdtem volna írogatni, ha ő nincs. (Persze ezt Vavyan Fable-nek is köszönhetem.) Nem jutottam volna el a Merengőre, nem kezdtem volna fanficeket olvasni, majd sajátokat kigondolni, és elkezdeni a Mardekáros voltamot. Nem találtam volna rá olyan példakép értékű személyekre, mint Deszy, Tipca, Geo vagy Starkiller, és lehet még a Devaintartra sem...
Harry Potter és a világa sokat jelent számomra, és csak remélem, hogy sohasem kell majd elválnom tőle, csak várakozni. Mikor megkezdődött, a könyvekre vártam. Mikor véget értek a könyvek, a filmekre vártam. Most, hogy véget értek a filmek, a Pottermore-ra várok. Csak abban bízom, hogy utána is lesz valami, amire várhatunk. És ha mégsem, akkor is ott lesznek a fanficek, amik sohasem érnek véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése