Legelőször is egyből kizárom a feltámasztás kövét. És bár nekem is van, akit elveszítettem, de még akkor sem gondolkoznék a visszahozásukon, ha nem tudnám, hogyan működik a kő. A halál megkerülhetetlen, az élet része, és ha nehéz is, el kell fogadni.
A maradék kettőből pedig, ha tényleg azt nézzük, melyikre lenne nagyobb szükségem a mindennapokban, akkor a láthatatlanná tévő köpenyt választanám. És nem csak azért, mert ezt tette a legbölcsebb és legfiatalabb fivér... Persze mindenki eljátszik a gondolattal, milyen lenne varázsolni, amit valószínűleg a muglik is megtehetnének a bodzapálcával, ha nem is korlátlan ideig, de egy darabig igen. (Nagyon érdekes témának tartom a pálcamágiát, Rowling erről is írhatott volna kicsit többet, bár azt rebesgetik, hogy Pottermore-on lesznek erről információk. Remélem igazuk lesz.)
Valahogy sokkal nagyobb szükségét érzem annak, hogy néha teljesen el tudjak tűnni mások elől, hogy láthatatlanná váljak. Talán a mostani életemből, hozzáállásomból és a körülöttem történő dolgokból fakad, de tényleg erre vágyom néha. Szomorú, belátom, főleg, hogy alapból is introvertált személyiség vagyok, szóval sokszor a könnyebbnek látszó utat választom és bezárkózom, eltűnök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése